a biztos munkahely és a rugalmasság egyaránt fontos.

Függetlenül attól, hogy élvezetes-e az állásuk, a legtöbben (72%) a munkát életük fontos elemének tartják.

Viszont a gazdasági bizonytalanság sem késztette az embereket arra, hogy feladják vágyukat az egészséges munka-magánélet egyensúly iránt. Több mint felük (61%) nem fogadna el egy állást, ha az megzavarná ezt az egyensúlyt, és ez az érzés különösen erős volt a 18-34 évesek körében, míg láthatóan alacsonyabb az 55 évnél idősebbeknél.

A dolgozók jelentős része felmondana, ha betegítő munkakörnyezetben találná magát (34%), és ennél is nagyobb (48%) azok aránya, akik felmondanának, ha a munkájuk gátolná őket az élet élvezetében.

A megélhetési költségek gyors emelkedése miatt az emberek a munkáltatójukhoz fordulnak segítségért, akik sokféle úton keresik a megoldást. A leginkább vágyott segítség a havi megélhetési illetmény (41%), amit a rendes éves szintnél nagyobb arányú béremelés iránti igény követ (39%).

A megkérdezettek több mint negyede (28%) segítséget szeretne az energiaköltségek, az ingázás vagy más napi kiadások rendezésében. Közel felük állítja, hogy valamilyen formában kap segítséget a cégétől. Bizonyos vállalatok hibrid és rugalmas munkabeosztással faragnak a kiadásokon, ami lehetővé teszi számukra a gyermekfelügyeleti és ingázási költségek csökkentését.

Egy lehetséges gazdasági visszaesés gondolata világszerte foglalkoztatja az embereket, és ez visszahathat a munkáltatókra is. Egyre többen (37%) aggódnak azon, hogy elveszítik az állásukat, és a megkérdezettek több mint fele (52%) tart attól, hogy a gazdasági bizonytalanság hatással lesz a munkahelyük biztosságára is.

Szerencsére a túlnyomó többség valamennyire biztonságban érzi magát és negyedük (23%) arról számolt be, hogy a felmérést megelőző hat hónapban javult a helyzetük, de azért szeretnék növelni munkaidejüket a jelenlegi munkahelyükön, hogy ellensúlyozzák a megnövekedett megélhetési költségeiket.

A gyengülő világgazdaság és a magas infláció arra készteti az idősebbeket, hogy visszatérjenek a munkába, míg mások késleltetik kilépésüket a munkaerőpiacról. Jelentősen – 61%-ról 51%-ra – visszaesett azok aránya, kik úgy gondolták, hogy 65 éves kor előtt nyugdíjba mennek, és ez széleskörű aggodalmat mutat a jövővel kapcsolatban.

Az 55 éves kor felettiek 26%-a késleltetné nyugdíjazását. Ideális helyzetben viszont a világ munkaerejének 33%-a 60 éves koráig nyugdíjba szeretne menni, és 8% minél hamarabb.

Az elmúlt három év eseményei sokakat arra késztettek, hogy átgondolják a munka értékét és célját az életükben, és az emberek pontosan tudják, mit akarnak. A vágy, hogy érzelmileg tartozzanak egy munkahelyhez – egy csapat vagy az egész szervezet tagjaként – sokak karrierdöntéseit meghatározza.

Valójában a többség (54%) azt mondja, hogy felmondana, ha nem érezné magát a munkahelyéhez tartozónak. Ráadásul sokan állítják, hogy a cégük értékrendje egyezik az övékkel, és 42% nem is vállalna el olyan állást, ahol nem ez a helyzet.