A vállalatok által az elmúlt időszakban alkalmazott fizetéscsökkentések és egyéb megszorítások felértékelték a bérgarancia jelentőségét is: ez magasan (59%) vezeti a preferált munkaadói értékek listáját itthon is, míg Európa déli és keleti régióiban a dolgozók kétharmada szeretné jelenlegi fizetési szintjének garantálását munkaadója részéről.
A munkaerőpiac átalakulását jelzi az a tendencia is, hogy állásuk megtartása érdekében a hazai dolgozók is komoly áldozatokat hajlandóak vállalni. Az alkalmazottak 8%-a fizetése csökkentésében, 14%-a az azonos bérért végzett többletmunkában kötne vagy kötött már kompromisszumot, míg 28% a munkaidő időszakos csökkentésébe vagy kényszerszabadságolásba, illetve 26% a vállalaton belüli áthelyezésbe egyezne vagy egyezett már eddig is bele.
óvatosabb mozgolódás.
A várakozásnak megfelelően tovább csökkent azok aránya, akik bevallásuk szerint az elmúlt félévben munkahelyet váltottak: 2019 utolsó negyedévéhez képest 5,5 pontot zuhanva 20% volt ez az érték az év végén. A hazai mutató nem tér el a régiós átlagtól, igaz, térségünkben is vannak kiugró példák: Lengyelországban például 4 százalékkal, 25%-ra emelkedett a közelmúltban váltó dolgozók részaránya.
Jelentős mértékben nem csökkent viszont itthon a váltáson gondolkodók aránya: a foglalkoztatottak 14%-a erős késztetést érez, hogy új munkaadónál vagy más pozícióban, esetleg teljesen új szektorban próbálja ki magát.
A megkérdezett dolgozók közel negyede menne másik munkaadóhoz a saját területén, ebből 6,4%, aki határozottan így érez. 14% azoknak a válaszadóknak az aránya, akik azt gondolják, hogy jelenlegi munkaadójuknál, más pozícióba kerülnek majd, 3%-uk kimondottan így gondolja.
Az alkalmazásban lévők egyharmada tartozik a munkahelyváltás iránt valamilyen mértékben nyitottak közé, 10%-ukról mondható el, hogy kifejezetten tájékozódik vagy akár aktívan pályázik is – 2019 végén csak 6% tartozott ebbe a kategóriába. A megkérdezett munkavállalók 2%-a számít aktívan pályázónak, ez az érték sem csökkent az elmúlt egy év során. A válaszadók 31%-a nem keres új munkát, 36%-uk viszont fontolóra venne egy szembejövő lehetőséget. Ez az elmozdulás nagy valószínűséggel a 2020-ban lezajlott strukturális változásoknak köszönhető, hiszen sokan kényszerültek pályaelhagyásra – elsősorban a turizmus- és vendéglátás területén –, akik jelenleg is keresik a számukra leginkább megfelelő pozíciót.
naprakész kompetenciák: kinek a felelőssége?
Bár a hazai munkaerőpiacon a világátlagnál többen – 92% – érzik úgy, hogy birtokában vannak egy másik munkakör vagy iparág által megkívánt képességeknek, mégis a globális mértéknél 10%-kal kevesebben – a megkérdezettek 42%-a – vélik úgy, hogy a COVID-19 utáni világban a munkaadóknak gondot jelent majd az alkalmas munkaerő megtalálása. A munkaerőpiac bizonytalanságai sok esetben a saját versenypozíciójuk átgondolására késztetik a munkavállalókat is, ez a folyamat indokolhatja, hogy folyamatosan felértékelődik a tudás naprakészen tartásának szerepe – hazánkban a válaszadók 83 százaléka nyilatkozott úgy, hogy ezzel aktívan foglalkozik.
Azt azonban csak a válaszadók 12%-a gondolja, hogy a kompetenciák frissen tartása a dolgozó feladata, közel kétharmaduk szerint ez a munkaadó és a munkavállaló kölcsönös felelőssége. Nyugat-Európában a megkérdezettek 17%-a tartja a naprakész szakmai tudás megőrzését a munkavállalók saját felelősségének, míg 55% tekinti a két fél közös feladatának.
Arra a kérdésre, hogy a járvány miatt állásukat vesztettek átképzéséről kinek kellene gondoskodnia, a megkérdezett hazai dolgozók közel azonos mértékben válaszolták azt, hogy ez elsődlegesen a munkaadók (42%) vagy a kormány (39%) feladata, míg mindössze 14% bízná ezt elsősorban a munkavállalókra – Európa nyugati felén ez utóbbi érték 25%.
tartós kedvezmények.
Számos tendencia utal arra, hogy a vírushelyzet hatására átalakult munkahelyi kultúra több elemének is tartós jelenlétét igényelnék a hazai munkavállalók. Harmaduk szerint lenne ideális, ha a továbbiakban is rugalmasan alakíthatnák a munkaidejüket, nagyobb befolyásuk lenne a munka és a magánélet egyensúlyára. Közel negyedük számára lenne vonzó, ha a jövőben is a „home office” és az irodai munka valamilyen kombinációjában dolgozhatnának, és közel azonos – 15-15% – azok aránya, akik szeretnék, ha az otthoni munkavégzés mértékéről maguk dönthetnének, vagy akár teljesen átállhatnának erre a munkaformára.