hol tartunk a kifutópályán? lesz-e növekedés idén?

Abban egyetérthetünk, akik az üzleti életben dolgozunk: mindannyian jobban szeretnénk teljesíteni ebben az évben, mint tavaly. Többet szeretnénk eladni, magasabb áron, kiszorítva a konkurenciát, innovációval új piacokat teremtve. Makrogazdasági szinten persze a fenntarthatóság alapkérdése, hogy miért akarunk GDP növekedést, miért nem elég annyi, amennyi most van.  Az emberi természet már csak ilyen: többségünket hajt a belső teljesítménykényszer, és zavar minket, hogy a szomszédnak szebb és több tehene van… Évszázadok óta üldözzük Ausztriát, az elmúlt 30 évben a cseheket, a szlovénokat, az utóbbi évtizedben már a lengyeleket is. Nem szép, de örülünk, ha lépést tévesztenek a szlovákok vagy a románok, mert ők is a nyakunkon vannak néhány mutatóban, vagy akár orrhosszal előttünk is járnak. Nem is beszélek a bolgárok eurójáról.

2026-ban többségben vannak a pozitív várakozásokkal teli vállalatok, kivéve azok az ágazatok, ahol egyértelműen negatív hatások dominálnak, legyen az európai autóipar útkeresése, vagy az állami beavatkozások léte, vagy hiánya (lásd árrés stop és különadók a kereskedelemben, az állami beruházások visszaesése az építőiparban). Az is érdekes, hogy ha leszáll az állam valamelyik iparágról különadóival vagy ársapkáival (gyógyszer- és élelmiszeripar), akkor visszapattanás látható. A probléma ott van, hogy ezek az iparágak elvesztik a bizalmukat, és sokkal kevésbé ruháznak be, nehezebben szánják el magukat új kollégák toborzására. A randstad 2026 év eleji számai legalábbis ezt mutatják.

Bizakodásra ad okot az, hogy míg a magyar cégek 44 százaléka vár árbevétel emelkedést ebben az évben, a románoknál ez a szám csak 34%, a cseheknél 38%. Igaz, ez utóbbinál jelentősebben jobb ez a szám, mint a tavalyi 29%. Nem is csoda, hiszen az európai GDP növekedés egyik éllovasáról van szó (+2,5%). A románoknál pont ellenkező előjelű az elmozdulás: a tavalyi 44 százalékról csökkent le a fenti szintre. A nemzetközi konjunktúra és a gazdasági kiigazítások nem tesznek jót a keleti szomszédunknak.

A 434 magyar válaszadó partnerünk között 13 iparág, különböző mérető cége képviselteti magát a mikrovállalatoktól kezdve az ezernél több alkalmazottnak munkát adó óriásokig. Jellemző az információ igényre, útkeresésre, hogy sokkal többen töltötték ki kérdőívünket most, bemutató rendezvényünkre sokkal többen jelentkeztek, mint tavaly ilyenkor.

2025: ember tervez, Isten végez

Bár tavaly ilyenkor minden második válaszadó árbevétel növekedést remélt, ez csak 44 százaléknak sikerült, ami persze így is örvendetes. Minden tizenegyedik volt pesszimista, csökkenést vizionált, de sajnos minden ötödik cégnél esett az árbevétel. 

 A bérnyomás volt tavaly és idén is a legnagyobb kihívás a cégek életében: hogyan termeljük ki a magasabb béreket? A helyzetet mi sem mutatja jobban, hogy 34 százaléknál bővült az alkalmazottak száma, de többnél: 38 százaléknál csökkent a létszám. Mondhatjuk persze, végre elindult az extenzív szemléletről való áttérés: kevesebben termeltünk ugyanannyit. A fizetéseket illetően, a többség (60%) az általa tervezett mértékben: 6 és 10 százalék között emelt. Kicsit a tervezettnél többen estek az 1-5% sávba (30%), nagyon kevesen voltak a 11 és 15% közötti kategóriában.

Sokan kérdőjelezik meg a statisztikák megbízhatóságát, hogyan jön ki a 9 százalék körüli átlagbéremelés hazánkban. Az biztos, hogy furcsa, hogy az állam, ami növekvő deficitet termel, jobban emeli az állami fizetéseket, mint a versenyszféra, ahol az árbevételből kell kitermelni a béreket. Persze, ha az állami szubvenciókból finanszírozza a fizetéseket egy vállalat, az nem a hosszú élet titka, ami sajnos sokszor megfigyelhető manapság.

Mi van a magas béremelés mögött?

1. Tagadhatatlan a minimálbér és a garantált bérminimum emelésének nyomása az alsó decimilisekben.
2. Az öregedő társadalmunkban egyre kevesebben vannak és kevesebbet keresik is a pályakezdőket. A bérmixben az idősebbek, akik többet keresnek, nagyobb arányt képviselnek. Az külön cikket érdemelne, hogy hány felső vezető veszítette el a munkáját az elmúlt hónapokban, szintén főleg azért, mert túl drágák a tulajdonos szerint.
3. A fluktuációs béremelkedést látunk. Tavaly 6 hónap alatt a randstad által megkérdezett statisztikailag reprezentatív 7.200 mintából 17 % váltott munkahelyet, vélhetően minimum 10 százalékkal nagyobb bérért, hiszen a munkahelyük nem volt képes követni az inflációt.
4. A kkv szektor fehéredése. Amikor azt látjuk, hogy a dolgozói csoportokon belül a legboldogabbak a takarítók (!), akkor láthatjuk, hogy az eddig elég szürke szakma is fehéredik. Egyszerűen nem találnak munkaerőt azok a cégek, akik nem jelentik be mind nagyobb mértékben kollégáikat.

2026: a kifutópálya különböző hosszú.

Abban minden közgazdász egyetért, hogy a magyar gazdaság nem minden ága húz egyformán. A növekedésünket a BYD, BMW, CATL beindulásától várni furcsa. Mind a 9 és fél millióan ettől fogunk jobban élni?

Kisebb mértékben az élelmiszeripar, gyorsuló mértékben: a szolgáltató szektor és a gyógyszeripar emelkedő árbevételekre számít. Mégis félelmetes az, hogy ezek az iparágak azok, akik legkevésbé akarnak létszámot bővíteni. A szolgáltatásoknál kicsit jobb a helyzet, de tudjuk, hogy a kormány a nyakukon van, mert látja, hogy az infláció magasan tartásában vezető szerepet játszanak. Április után reméljük, nem érjük meg az özönvizet, a tarifaemeléseket.

Jó hír, hogy a BSS szektor (üzleti szolgáltató központok) és az IT ismét a létszámbővülés éllovasai. Ennek a jelentősége az, hogy nem kis részben export orientált iparágak, az átlagfizetések pedig jelentősen meghaladják a nemzetgazdasági átlagot. 

Tudni kell azt, hogy a cégek 29 százaléka létszámcsökkenést tervez, vagy legalábbis, ha valaki elmegy, akkor nem pótolják. A létszámot bővíteni szándékozók teszik ki a cégek 26 százalékát, ami mutatja, hogy összességében nem pozitív a kép a foglalkoztatás szempontjából.

A béreket illetően szétválik a fizikai és a szellemi foglalkoztatottak emelése.

Minden megkérdezett cég (97%) emeli a fizetéseket idén, többségük (88%) egy lépésben. A legjellemzőbb az, hogy a kékgalléros bérek 6 és 8% között emelkednek, a fehérgallérosoké viszont csak 4-5 % közötti tartományban mozog jellemzően. Hozzá kell tenni viszont, hogy a cégek és iparágak között szórás van.

milyen szakmák keresettek?

A mérnökök és IT szakemberek iránti kereslet nagyot nőtt 2026-ban. A nagyobb hozzáadott értékű műszaki állások valószínűleg a fejlesztési központoknak köszönhető, hiszen a termelésben-, logisztikában, beszerzésben dolgozók iránti kereslet megcsappant. Az értékesítők iránti igény is lefelé tendál, a marketinges szakmát sem ajánlanám a pályaválasztóknak továbbra sem. Jó hír a HR-eseknek: őket is többen keresik. 

egyéb tendenciák, amik érdekesek, jövőbe mutatóak.

A fluktuáció ismét csökkent, ami a lehetőségek hiányának, optimistábbak szerint a profibb munkáltatói márkaépítésnek köszönhető.

 Az örökzöld home office kérdésben elmondhatjuk, hogy beállni látszik a kérdés: a versenyszférában 2 nap dominál, amikor otthonról dolgozhatunk. Csökkent a 3 napot adók aránya, nőtt az 1 napot biztosító cégek száma.

A mesterséges intelligencia áttört 2026-ban. Immár a cégek közel fele biztosít MI képzést a tavalyi 37% után. A tavalyi 28% után most már a cégek 37%-a használja a mesterséges intelligenciát és további 35% nyitott a használatra. A tavalyi semleges álláspont után, a cégek 54%-a ma már a létszámcsökkentés eszközét látja az MI-ban. Tavaly ez a szám csak 38% volt…