többről szól, mint gondolnád
Kívülállóként könnyedén azt gondolhatja az ember, tanácsadónak lenni csak telefonálásból, meetingelésből, interjúztatásból áll. Természetesen ezekből is kijut munkatársainknak, de nem csak ennyivel telnek napjaik. Sőt, ami igazán megmutathatná, miért is jó ezt a hivatást űzni, sokszor a színfalak mögött marad. Ezért határoztam el, hogy megmutatom, mi a varázsa a Randstadnál végzett munkának.
A Manufacturing csapat tagjaként legfőképp mérnöki, logisztikai kereséseken szoktam dolgozni. Egyszer egy fiatal, logisztikai tapasztalattal rendelkező jelöltet interjúztattam – kezd bele a történetbe. – Több pozíció megpályázásához is rendelkezett a megfelelő tudással, mégsem felelt meg egyik sem az ő határozott elvárásainak. Éppen ezért, nem is a szakmájában, hanem két éve már a vendéglátásban dolgozott, mondván, amíg nem találja meg a tökéletes helyet, nem is szeretne újra logisztikai területen elhelyezkedni. Kitartó győzködésemnek hála, azonban mégis rávettem, menjen el egyik partnercégünkhöz egy rövid bemutatkozó interjúra.- Az interjút megelőző este épp barátaimmal indultunk vacsorázni, ki is néztünk egy ígéretes olasz éttermet a közelben. Amikor megérkeztünk, legnagyobb meglepetésemre a korábban említett jelöltem érkezett az asztalunkhoz, kérdezve, mit hozhat nekünk. Természetesen egyből felismert, és nagyon megörült nekem. Miután megvacsoráztunk, még ott maradtam vele, és átbeszéltük a másnapi interjú részleteit. Tanácsokkal láttam el, mire figyeljen, és megnyugtattam, minden jól fog sikerülni. Nagyon hálás volt, és ahogyan meg is jósoltam, az interjú remekül ment. Sőt olyannyira remekül, hogy a cég egy kifejezetten az ő elvárásaira passzoló pozíciót alakított ki számára. Így sikerült egy felszolgálót újra a logisztikai pályára terelnem. Akkor, ott az olasz étterem közepén pedig interjú-technikáról magyarázva csak egy dolog járt a fejemben: nem csak az irodában vagyunk tanácsadók, ha kell, az utcán is - vagy épp egy olasz étteremben.
Egy új munkahelyen kezdeni mindig nehéz. Főleg pályakezdőként, amikor az ember azt sem tudja még, hogy a szakmát eszik-e vagy isszák. Az első napokban meggyűlt a bajom…, igazából mindennel. Nem értettem és nem is szerettem az adminisztrációs felületeket, az első gondolatom az volt, te jó ég, minden nap csak ezt fogom csinálni? Ott, akkor a harmadik napom reggelén komolyan fontolóra vettem, hogy itt hagyom az egészet. De milyen jól tettem, hogy nem adtam fel!Ami az első napokban órákba telt, ma már két perc alatt megcsinálom, és rájöttem, nem az unalmas adminisztrációk töltik ki a munkaidőmet. (Hál’ Istennek!) És természetesen az olyan történetek, mint amit most szeretnék megosztani veletek, csak megerősítenek abban, hogy jó úton járok.Még csak pár hónapja dolgoztam a Randstadnál gyakornokként, amikor érkezett egy pozíció, ahová németül beszélő logisztikusokat kerestek. Találtunk is egy jelöltet, akinek az anyanyelve német volt, és nem sokat beszélt magyarul. Mivel én elég magas szinten beszélem a nyelvet, én kaptam meg a feladatot, hogy interjúztassam, pályáztassam és intézzem az egész kiválasztási folyamatot számára, mindezt németül. Miután bemutattam, az ügyfelünknek is nagyon szimpatikus volt, így végül őt választotta a pozíció betöltésére. A kiválasztás lezárta után pár héttel, miután elkezdett dolgozni az új munkahelyén, kaptam egy e-mailt a jelöltemtől. Ebben leírta, milyen hálás nekem, mert minőségi szolgáltatást nyújtottunk számára, mely során úgy érezhette, nem csak egy az ezerből, hanem valóban figyeltünk rá. Az akkori vezetőmnek boldogan mutattam az üzenetet, aki annyira büszke volt rám, hogy azonnal körbeküldte az egész cégnek, hogy mindenki lássa, ezt bizony egy gyakornoknak, Juhász Biának köszönhetjük!A kollégák azóta is sokszor felhozzák ezt az esetet, és olyankor mindig büszkeséggel tölt el az elismerés. Azóta már sok minden történt, sok ügyfélnek dolgoztam, sok jelöltet interjúztattam, és persze gyakornok sem vagyok már, de ez az eset volt, ami biztossá tett abban, hogy igen, én ezt szeretném csinálni! És pontosan az ilyen pillanatokért!
Iván Ágnes - HR tanácsadó
Külföldi partnerekkel mindig nehéz dolgozni a nyelvi korlátok miatt. Hiába beszélek angolul, ha az ügyfelem nem, vagy csak úgy beszéli, hogy nem igazán értem, amit mond, akkor bizony akadnak vicces szituációk. Főleg, ha a jelöltek pedig csak magyarul beszélnek, hiszen a munkakörhöz nincs szükségük más nyelvre. Na de akkor hogyan is mutassam így be az ügyfélnek és győzzem meg róla, hogy az adott jelölt lesz a jó választás a pozícióra?Tiszaújvárosi, olasz vezetésű cégnek kerestünk munkavállalókat, targoncás, raktáros, darukezelő munkakörökbe. Az első jelöltem, akit szerettem volna bemutatniegy idősebb férfi volt, aki nem beszélt angolul és sajnos olaszul sem. Az interjú napján pedig én sem tudtam elutazni hozzájuk, így ők, az olasz manager és a magyar munkavállaló, akik nem beszélnek semmilyen közös nyelvet, találkoztak kettesben. Először megpróbálták megérteni egymást, valószínűleg kézzel-lábbal activytizve, de miután rájöttek, nem biztos, hogy ez a leghatékonyabb módszer, felhívtak engem, én pedig telefonon keresztül tolmácsoltam közöttük. Hasonló szituációba keveredtem ugyanennél a cégnél, amikor egy másik olasz managernek kellett egy jelöltet bemutatnom, aki viszont még angolul sem beszélt. Így az interjút négyesben folytattuk le: az olasz manager, az olasz-angol tolmács, a jelöltem és én. Így ültünk szépen négyen egy kis kerek asztalnál. Először én magyarról angolra fordítottam a tolmácsnak, majd a tolmács angolról olaszra a managernek. Aztán vissza. Még laptopot is használtunk és képekkel illusztráltuk, hogy milyen darukat kellene vezetni. Végül mindkét jelöltemet felvették!Ilyenkor talán arra gondol az ember, megér-e ennyi erőfeszítést egy-egy projekt, de mikor a végén mégis felveszik a jelöltet, aki pedig nagyon hálásan köszöni meg a segítségünket, az addigi erőfeszítéseim úgy érzem, többszörösen is megtérülnek. És utólag pedig csak jókat nevetünk, milyen szituációkba is keveredhetek a munkám során. De talán pont ezért szeretem annyira! Sose tudhatom, milyen izgalmak várnak rám.