amikor csak bejelentkezel ahelyett, hogy bejárnál.

„2007 óta vagyok a Randstadnál, és 2011 nyarán mentem el szülni. Két gyerkőcöm is lett, és időközben Győrbe költöztünk. Úgy terveztem, hogy amikor a legkisebb gyerkőcöm három éves lesz 2016 októberében, akkor térek vissza a munkába. 2016 februárjában felhívott a Randstadtól az akkori vezetőnk egy lehetőséggel, hogy 4 órában visszamennék-e, belső kiválasztással foglalkozhatnék. Úgy gondoltam, hogy ez egy szuper lehetőség, csak nem tudtam elképzelni, hogy logisztikailag hogyan tudom megoldani, de a Randstad részéről maximális rugalmasságot tapasztaltam. Megállapodtunk abban, hogy napi 4 órát otthonról dolgozhatok, és heti egyszer kellett csak bemennem az irodába.

Hihetetlen jó volt az, hogy úgy tudtam visszacsöppenni négy év után a munka világába, hogy nem rögtön 8 órában, és nem rögtön egy óriási terheléssel kezdtem, hanem volt egy szép átmenet az otthon töltött időszak és a munka világába való visszatérés között.

Nyilván ehhez az is kellett, hogy már volt egy hátterem, tudták azt, hogy számíthatnak rám. Én is azt éreztem, hogy próbáltam még többet nyújtani és odatenni magam, hogy igazoljam, hogy megéri így foglalkoztatni engem és más kismamákat is.

Jelenleg ugyan már 8 órában dolgozom, de ezt is tudom úgy alakítani, ahogy én gondolom.  7 órakor vagyok bent az irodában, és 4 órakor el tudok jönni, hogy elmenjek a gyerekért az óvodába.

Elképzelni sem tudom, hogyan lehetne még ennél is rugalmasabbnak lenni munkáltatóként.”

„2014-ben kezdtem a Randstadnál, majd 2015 decemberében jött egy magánéleti változás, a párom Párizsban folytatta a karrierjét. Én akkor annyit tudtam, hogy nem szeretnék felmondani a Randstadnál, így a branch manageremmel leültünk megbeszélni, hogy hogyan tudnánk megoldani. Megszületett az ötlet: kéthetes turnusban dolgozhatnék, 2 hét Párizsban home office-ból, 2 hét a budapesti irodában. Már „csak” az operációs vezetőnkkel és az ügyvezetővel kell tárgyalni erről. A legnagyobb meglepetésemre ez abszolút gördülékenyen ment, soha nem éreztem még e féle bizalmat egy munkahelyen előtte. Mivel már másfél éve dolgoztam a Randstadnál, látták, hogy lojális vagyok, jók az eredményeim és hosszú távon tervezek a céggel, ezért megadták nekem a lehetőséget. Figyelmeztettek, hogy fárasztó lesz hosszú távon, de tudják, hogy menni fog nekem. Ez olyan magabiztosságot adott nekem is, hogy nem volt kérdés: már csak azért is megcsinálom! :)

A nyitottság a kollégák és a csapat részéről is megvolt, nagyon szerencsésnek gondolom ilyen téren is magam. A korábbi branch managerem (Gedeon Vali) minden egyes team meetingre betelefonált engem is, és egyetlen heti wip-et sem hagyott ki velem. Abszolút éreztem, hogy bár fizikailag keveset vagyok ott, a csapat részese vagyok 100%-osan. A csapat minden tagja is rugalmas volt: ha volt egy tréning, akkor is felhívtak chaten, odafordították a képernyőt, így olyan volt, mintha én is ott ülnék közöttük, vagy megosztották a jegyzeteiket velem, illetve készségesen helyettesítettek egy-egy ügyféltalálkozón – hihetetlenül megkönnyítette ez a mindennapi munkámat.

Azt gondolom, hogy ha valaki alapvetően strukturált a mindennapokban, akkor nagyon hatékony tud lenni ez a fajta munkavégzés. A home office-nak megvan az a nagy előnye, hogy amit megtervezel, azt végig is tudod „darálni”, hiszen nincs, aki félbeszakítja a munkádat. Például ha az ember egy napra/hétre előre tervez: milyen pozíciói vannak, kiket kell interjúznia, ki az, akit előző héten nem ért el, és most fel kell hívnia, milyen ügyféllel kell felvennie a kapcsolatot, vagyis mi a cél a nap végére, akkor ezt tervszerűen meg is tudja csinálni. Ez túl szép, hogy igaz legyen, igaz? :) Természetesen van árnyoldala is a 2 heti home office-nak – bizony nehéz! Nagyon erős saját belső motiváció, kitartás és a saját magadnak való megfelelési vágy kell hozzá. Hiszen itt magadnak kell felállítani egy mércét, amit minden nap meg kell ugranod anélkül, hogy fizikailag ott lennél a támogató csapat között. Ugyanakkor, ha valakinek megadatik ez a lehetőség, hogy ilyen támogató cégnél dolgozhat, akkor az (legalábbis nálam) megadja mindezt és már csak azért is meg akarod mutatni.

Azt tanácsolom mindenkinek, hogy ha valamilyen változás/probléma merül fel a munkahelyén/magánéletében, akkor ne rögtön a menekülést válassza. Igenis vannak lehetőségek nagyon sok cégnél, amikkel élni lehet, ha tudsz és akarsz. Azt, hogy ezekkel élsz-e, már csak rajtad múlik.”

„Heti 8 órában dolgoztam a Randstadnál, heti egy napot normál munkavégzés szerint egy olyan projekten, ahol az új belépőknek segítettem a munkáját, mint coach. Bejártam az interjúkra, majd az interjúk után adtam visszajelzést nekik, figyeltem a fejlődésüket.

Engem konkrétan a Randstad keresett meg ezzel a lehetőséggel. 2015 áprilisában szültem a kisfiamat, aki most lett 3 éves. Amikor felhívtak ezzel a lehetőséggel, hogy kicsit visszarázódjak, mielőtt 4 vagy 6 órában elkezdenék dolgozni, még nem tudtunk a második baba érkezéséről. Nagyon tetszett a projekt, hiszen egy napra a gyermekfelügyeletet is meg tudtam oldani, meg így nem kellett otthonról egyből visszazuhanni a mindennapi munkavégzésbe, lehetett kicsit asszimilálódni.

Közben kiderült, hogy jön a kistesó. Amikor jeleztem a Randstadnak, akkor még nem volt semmilyen szerződés, és abszolút pozitívan reagáltak, mondták, hogy ugyanúgy várnak arra az időszakra, amíg tudom csinálni.

Én egyébként már akkor, mikor kezdtem a Randstadnál, olyan szemmel is néztem, hogy milyen lehetőségek vannak a kismamák részére, és nagyon pozitívak voltak a tapasztalataim a rugalmas munkavégzést illetően. Sőt, ami meglepett, hogy ez egészen menedzseri szintig működött, olyan embereknél is, akik alá akár 20-30 kolléga tartozott.

Úgy látom, hogy a kismamák és anyukák helyzetét abszolút helyén kezeli a cég, gondol például arra is, hogy minél hamarabb vissza tudjunk állni a munkába úgy, hogy egyensúlyban maradjon a magánéletünkkel.”