melyik a legjobb vezetői stílus?

Ki képviseli a legjobban a hatékonyság szemléletét? A folyamatos ellenőrzésre építő főnök, a kollégákkal együttműködő demokratikus igazgató, vagy a munkatársainak nagy mozgásteret adó, felhatalmazó vezető?

kontroll mindenek felett: az autoriter vezető

Vannak olyan vezetők, akik szeretnek mindenről egyedül dönteni. Valamennyi munkafolyamatot személyesen kontrollálnak, és a munkatársak véleménye sincs rájuk jelentős hatással. Folyamatos ellenőrzési vágy pulzál bennük, és a munka minden apró részletét látni akarják, miközben lézer pontosságú feladatmegoldást várnak az alkalmazottaiktól. Az autoriter vezető ráadásul imád villámgyors döntéseket hozni, irányítani, és minden alkalmat megragad, amikor ezt megteheti.

Az autoriter igazgató a szó szigorú értelmében vett „főnök”, és nem vezető, mert egyáltalán nem vonja be a döntéshozásba a kollégáit, és ritkán befolyásolja a véleményét mások meglátása. Ez a túlszabályozottság megöli az eredeti ötleteket: a kollégák feleslegesnek találják, hogy új ötletekkel rukkoljanak, mert a túlságosan határozott vezető egyből elutasítja őket.

A szakértők szerint egy csoport teljesítményére a tekintélyelvű vezető van a legjobb hatással, viszont feszengő, korlátozásokkal teli légkört teremt, ahol a főnök mindig mindenbe beleszól, és állandóan értékeli a kollégái teljesítményét. A munkatársak közül többen állandó rettegésben élik a mindennapjaikat, mert attól tartanak, hogy a főnök hirtelen felindulásból kirúgja őket. Így az érzékenyebb tehetségeket könnyű elveszíteni - de az ilyen vezetők nem is szeretik az igazi, önálló tehetségeket maguk körül.

a demokratikus vezetés és az engedékeny laissez-faire szemlélet

A demokratikus módszer az előző gyökeres ellentéte: a vezető a munka valamennyi fázisába bevonja a kollégáit, akik nemcsak a feladatok megoldásába, hanem a célok kijelölésébe is beleszólhatnak. Itt nincs vasfegyelem, mint az autoriter vezetőnél, és ennek rengeteg előnye van: a munkatársak kreatívabban dolgoznak, a kapott szabadság hatására pedig szárnyalni kezd a fantáziájuk, nagyobb biztonságban érzik magukat a vállalatnál.

A demokratikus vezetőnek különösen fontos a kollégák pozitív közérzete, az emberi kapcsolatok ápolása, és ez a vállalati kultúra hangulatán is érezhető lesz. A demokratikus vezetőt rendszerint olyan munkatársak veszik körül, akik a hatására alkotószellemük zenitjére kerülnek, és vezetőjük lelkes ösztönzésétől a csúcson teljesítenek.

És mi a helyzet a laissez-faire igazgatóval? A főnököt általában egy határozott, ellentmondást nem tűrő kemény férfiként vagy nőként képzeljük el, a laissez-faire vezető azonban rácáfol erre a sztereotípiára. Szinte alig vesz részt a csoport életében, inkább mindent rájuk bíz. Segít abban, hogy az embereihez eljussanak a munka elvégzéséhez nélkülözhetetlen anyagok, ám kevés időt szán a szervezésre, inkább a csapattagokra hagyja a feladatok során felmerülő vitát.

A laissez-faire az előző két megközelítésnél „lágyabb” vezetési stílust jelent, amelynek központi ereje a motiválásban, a felhatalmazásban, a másoknak való segítségnyúlásban rejlik. Azonban a laissez-faire-nek is megvan a maga árnyoldala: a döntési folyamatokat jelentősen lelassítja, és a felelősség kérdése is összezavarodhat.

Nehéz eldönteni, melyik vezetési stílus a legjobb. Egy nagy létszámmal bíró, komolyabb szervezést igénylő cégnél egy rátermett, domináns főnökre van szükség, kreatívabb munkahelyeken viszont ideális választás lehet a demokratikus igazgató. Egy kiválóan működő csapatnak pedig akár laissez-faire vezetője is lehet. A vezetési stílust mindig a csoport érettségéhez, illetve a munka, feladatok jellegéhez érdemes igazítani.

Sikeres fejlődést, ehhez pedig kiváló vezetőket kívánunk Önnek!

tudjon meg még többet a munka világáról a Randstad karriertippekből:

megnézem